Így érzem magam most! Már látom a fényt és nagyon hálás vagyok!

Tegnap reggel a gyermekpszichiátrián kezdtünk, és már onnan új erőre kapva távoztunk, mert rövid-, közép- és hosszútávú terveket is megbeszéltünk, iskolai, gyógypedagógiai, otthoni kérdéseket is lefedve!

Ezek alapján ma egyeztettem az igazgatónővel és az osztályfőnökkel: mindketten maximálisan támogatnak abban, hogy Vincének azonnali segítségre van szüksége, úgyhogy megvan a forgatókönyvünk az online sulis időszakra!

Nekem pedig mindez egy újabb megerősítés volt: igenis szólni kell, beszélni kell! Hiszem, hogy van értelme annak, amit itt csinálok, mert a magasan funkcionáló auti gyerekekre jellemző “maszkolás” olyan tökéletesen el tudja fedni, hogy valójában mi zajlik ezekben a gyerekekben, hogy kifele a legtöbbször csak a telítődés végét jelző dühroham látszik, de hogy mi vezetett odáig, abból egy autizmusban nem jártas személynek gyakorlatilag semmi.

Sok-sok érdekes cikkel készülök Nektek áprilisra, nemcsak az Autizmus Világnapjára, hanem az egész figyelemfelkeltő hónapra – többek között ebben a témában is!

Leave a comment

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük