Nehéz 2 napon vagyok túl, ami nálam nem szokatlan, ez azonban most más volt.

Vagytok itt többen – kik régebb óta, kik nem olyan régen.

Ez az oldal eredetileg (még Természetközelben név alatt) a természetjárásainkról szólt, azt volt hivatott bemutatni, hogy a legifjabb generációra milyen jó hatással van a természetben töltött idő, és igyekeztem ötletekkel szolgálni, hogy hova lehet gyerekekkel ilyen céllal kimozdulni.

Aztán egy idő után megosztottam Veletek, hogy az autizmus a mindennapjaink része (ekkor kapta az oldal a Happiness is the journey – azaz A boldogság maga az út nevet) – próbáltam az egyébként “láthatatlan” pillanatokba betekintést nyújtani, szép fokozatosan pedig konkrét célommá vált, hogy segítsem az autizmus megértését, ezáltal előmozdítva az elfogadást és befogadást.

A következő lépcső az volt, amikor a saját betegségemről is nyíltam írni kezdtem – arról, hogy évek óta diagnosztizált depresszióval küzdök, gyógyszeres kezelés alatt állok és két szakember segítségével próbálok felállni ebből az egészből.

A kép tehát így teljes! Amit itt olvastok és láttok, azok ezekről a témákról szólnak – hol vegyesen, hol akár csak egyiket vagy másikat kiragadva. Oké, időnként 1-2 cuki kutyás content is befigyel 🙂

Viccet félretéve – az utóbbi időben nehéz időszak állt mögöttem, ezért több tartalom is a depresszióm megélésével kapcsolatos írás volt, ami valahol terápia jelleggel működik nálam. Ebből lett a napokban kiragadva az egyik cikkem, ami megjelent egy másik oldalon, kontextus nélkül, kiegészítve a másik anyuka gondolataival.

Nem kertelek: lefagytam amikor olvastam – konkrétan elsírtam magam egy-két komment láttán. Szerencsére azonban nem ragadtam le itt, hanem privátban kapcsolatba léptem az anyukával, aki szintén autista gyermeket nevel, ő maga is autista, és tulajdonképpen mindketten ugyanazért küzdünk: az autizmus megértésének és az autizmusban érintettek elfogadásának elősegítésén. Tisztáztuk ami nyomta a lelkem, de még így is kellett, hogy ülepedjen bennem kicsit a dolog, és a következőkre jutottam:

Azt gondolom, hogy @szivarvanyszemuveg Judit cikkét mindenkinek olvasnia kellene!

Az autizmussal kapcsolatos harcom nem rólam szól, félre kell tennem az egómat a cél érdekében, ezért hiába vet rám kontextusából kiragadva borzalmas fényt ez az írás, mégis arra kérlek Titeket, hogy olvassátok el, mert NAGYON FONTOS! Én pedig vállalom, hogy a betegségem mellett nem tudok mindig úgy a gyerekem mellett állni, ahogy arra szüksége lenne… Bárcsak tudnék…

Ti, akik követtek, és nemcsak ezt az egy írást olvastátok tőlem, bízom benne, hogy látjátok a teljes képet!

Az említett cikk linkjét megtaláljátok itt.

Leave a comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük