Nem szoktam évértékelőt tartani, és az újévi fogadalom sem az én asztalom. Viszont egy éve ilyenkor annyira nem találtam a helyemet, hogy idén először tűztem ki az életem különböző kis szeleteire fókusz területeket magamnak, amik nem szűnnek meg december 31-ével, sőt! Valahogy ez az év egyébként is olyan most nekem, hogy az az érzésem: nem fog most véget érni. Azt látom, hogy a nagy totált nézve nem ért célba 2020 tanítása. Persze tudom: értékelni kell a sok-sok egyéni apró változást is, ami mind számít, mégis az az érzésem, hogy kicsi pofon volt ez ahhoz, hogy lényegi fordulat következzen be.

Az a hullámvasút, ami ezt az évünket is jellemezte, nekünk nem volt újdonság. Engem nem ért váratlanul a nehezített pálya, hozzá vagyok szokva. Összességében azonban úgy érzem, hogy az elmúlt jó pár hónap nagyon jó irányba visz engem: kezdek felállni a depresszióból, kezdem megtalálni az utam, a feladatom, amiben igazán önmagam lehetek – és ebben támogat a szerető és hál’ Istennek egészséges családom is! Több új ember is sodródott mellém, akikért nagyon hálás vagyok! 🥰

Én a jókra, a megtartandó szokásokra koncentrálok, és azt kívánom Nektek is, hogy ez tiszta szívből sikerüljön! ❤️

Leave a comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük