Többször meséltem már arról, hogy mennyi mindent tanított nekem az autizmus – többek között (eleinte még nem tudatosan, de) a slow/simple living (egyszerű(bb) élet) irányába is elindított. 2017 novemberében fogalmazódott meg bennünk Gáborral, hogy a “happiness is the journey“, azaz “a boldogság maga az út“ tökéletesen tükrözi az életfilozófiánkat – rögtön meg is vettük a domain nevet, amit idén (2020) kezdtem csak el nyilvánosan használni, amikor úgy döntöttem/döntöttünk, hogy a természetjárás mellett az autizmussal kapcsolatos gondolataimat is megosztom Veletek – így lett teljes a kép a kettős mondanivalóval. A mottónk arra utal, amit a slow living filozófia is közvetít: ne kizárólag a végeredményt, a végcélt tartsuk szem előtt, hanem találjuk meg az örömöt a mostban, az adott pillanatban. A klasszikus boldogság-érzés helyett elsőként törekedjünk a megelégedésre – ez pedig komolyabb erőfeszítés nélkül hozza majd szépen magával a következő szintre lépést!

Ehhez segít hozzá saját környezetünk egyszerűsítése, amivel valójában teret engedünk azoknak a dolgoknak, amik igazán fontosak számunkra, és örömet okoznak nekünk. Fogyasztói társadalomban élünk – úton-útonfélen azt sulykolják belénk, hogy újabb és újabb termékek megvásárlására van szükségünk ahhoz, hogy elégedettek lehessünk a mindennapjainkban – legyen szó a korpa nélküli hajunkról, vagy egy gigantikus TV-ről. Ha nem vagyunk résen, rövid időn belül tele tudjuk zsúfolni az otthonunkat olyan dolgokkal, amik valójában – értsd: hosszú távon – nem hozzák a várt hatást, azonban remekül elviszik a fókuszt… A slow/simple livinget az különbözteti meg a minimalizmustól, hogy előbbi egy olyan élet és élettér kialakítását jelenti, ami RÓLUNK SZÓL, a saját igényeinket, prioritásainkat tükrözi – általános egyszerűsítés és szortírozás helyett. Ha valami fontos számunkra, akkor nem kell csak azért likvidálni az otthonunkból, mert például fizikailag sok helyet foglal, hiszen az az adott dolog örömet okoz nekünk! Helyette azonban biztosan találunk olyat, aminek nem tudunk, vagy akarunk figyelmet szentelni.

Két példa a saját életünkből:

  1. Évekkel ezelőtt tudatosan tértem át nyomtatott könyvek helyett ebook-ok olvasására két praktikus, ámde számomra a mindennapok menedzselésében annál fontosabb szempontot mérlegelve: egyik a hely/súly kérdése, másik pedig az olvasáshoz elengedhetetlen megfelelő fényforrás. Rengeteget olvasok, sokszor út közben – az ebook-olvasóval pedig egyrészt akármennyi könyvet magammal “cipelhetek” a tényleges súlyt és terjedelmet figyelmen kívül hagyva (miközben a pici lakásunkat sem kell telezsúfolnom újabb és újabb könyvekkel), másrészt mindig van velem megfelelő fény is az olvasáshoz.

  2. Pár hete elromlott a porszívónk, amit egyébként is utáltam, mert nagy és macerás elővenni, összerakni, magam után rángatni a lakásban, miközben még Gusztit is távol kell tartanom, aki lesből támad mindenhonnan az “ellenségre”. A heti porszívózás helyett azonban az utóbbi időben remekül felsöprök (Gábort idézve: “partvissal, mint az állatok”) minden nap kb. nettó 5-10 perc alatt – gyorsabban, nagyobb tisztaságot produkálva, mint korábban. Nyilván szükség lesz hosszú távon hathatósabb megoldásra, de ahelyett, hogy rohantam volna venni egy másikat, hagytam időt arra, hogy letisztuljon, hogy valójában milyen megoldás lenne az igazi segítség, amivel ráadásul még a kutya lelki békéjét is megőrizhetem 🙂

Érdemes tehát bármilyen új dolog vásárlása előtt tudatosan nemcsak az árat mérlegelnünk, hanem az esetleges fenntartási költséget, és azt is, hogy mennyi figyelmet tudunk/akarunk szentelni az adott dolognak a jövőben: van-e helye az életünkben, az otthonunkban hosszabb távon is? Hallgassunk a megérzéseinkre és lehetőleg kerüljük az impulzív vásárlásokat – a nagyobb kiadásoknál mindenképp! A kevesebb néha bizony igenis több!

Korább bejegyzések slow living témában itt.