Bárcsak áttörne a fény

A mindennapok sötétségén.

Felmelegítené a szívemet,

Mely most nem képes látni az örömet.

Bárcsak maradna remény,

Mikor úgy érzem, mindenből elég.

Mikor nem akarok felkeni,

S egy újabb napnak nekikezdeni.

Bárcsak erősebb lehetnék,

S a mélységeken átlendülhetnék.

Vannak ilyen időszakok,

Mikor az egész Világgal haragban vagyok.

Bárcsak simán bírnám a terhet,

De most csak arra vágyom, hogy messze menjek.

Egyedül, csendben, ismeretlen,

A könnyeimet szabadjára engedjem.

Kicsit gyengének lenni,

Kicsit senkinek se megfelelni.

Kicsit nem félni semmitől,

Kicsit nem függni senkitől.

Kicsit semmit se tervezni,

Kicsit mindenről megfeledkezni.

Kicsit csak magamnak lenni,

S magamat újra embernek érezni.