Minden nappal erősebb leszek. Nem tudom, hogy honnan, hogy hogyan, de így van.

Van, hogy elfáradok, van, hogy térdre rogyok, van, hogy sírok, zokogok, reményt vesztek, de aztán felemelem a fejem és újult erővel állok talpra végtelenszer is. Félreteszem a kudarcokat, a keserűséget, a fáradtságot és a szomorúságot, helyette tudatosan erősítem magamban a boldog pillanatokat és az apró sikereket.

Küzdelmes nyár volt. Sok feszültséggel, sok sírással, nem sok pihenéssel.

Én mégis bizakodom. Bizakodom, mert a kitartásom, a küzdelmem eddig is vitt előre. Az élet, a sors mindig az utamba terelte azokat az embereket, akikre akkor és ott a legnagyobb szükségem volt. Nem, nem várom a sült galambot, de HISZEK és TESZEK és TUDOM, hogy menni fog. Nem lehet másképp!