A Balaton-felvidékhez gyerekkorom megszámlálhatatlan emléke köt, szerintem Magyarország egyik legszebb, ha nem a legszebb része. Meg is állapítottuk Gáborral, hogy nyugdíjas éveinket (muhahaha) itt fogjuk majd tengetni a hegyoldalban, egy csendes kis házikóban az erdő szélén, örök panorámával a Balatonra. Addig is kénytelenek vagyunk beérni a vendégeskedéssel – ezt tettük most hétvégén is.

Végigrágva magunkat az összes hivatalos információn a kijárási tilalommal kapcsolatban, arra jutottunk, hogy mi, mint egy háztartásban élők, rekreációs céllal teljesen szabályosan elhagyhatjuk Budapestet és Pest megyét, amennyiben nem érintkezünk másokkal. Mivel nekünk a hegyek és az erdő volt a célállomás, így gyorsan megterveztem a turistautakon egy jó kis körtúrát, és szombat reggel neki is vágtunk!

A gyerekekkel most olvassuk Fiala Borcsa Balatoni nyomozás c. könyvét, úgyhogy direkt útbaejtettük a történetben szereplő, általam már jól ismert helyszínek egy részét. Salföld mellett piknikeztünk egyet, aztán Szentbékkállán a falu szélén tettük le az autót , és onnan indultunk neki a kb. 9 km-es túrának, amiből mi sikeresen 10-et csináltunk, mert az egyik résznél a térkép helyett a fejem után mentünk 🙂

Eleinte a falu szélén vezetett fel az utunk a hegyoldalon, egészen az Eötvös Károly kilátóig, majd onnan nagyobb réteket is érintve, helyenként gyönyörű panorámával a Balatonra és a környező hegyekre “csorogtunk vissza“ a faluba, ahol a túra végén természetesen nem hagyhattuk ki a kőtengert sem!

Egy rövid, de annál meredekebb lejtőt leszámítva nem volt nehéz a terep – Vincének persze ez a rész tetszett a legjobban: ki nem hagyhatta, hogy seggen csússzon 🙂 Ezen kívül a növényzet helyenként sűrűn benőtte a turistautat, de azért végig járható, jól követhető volt az útvonal. Minimális edzettség azért szükséges, ha gyerekkel indul neki valaki, de jó szívvel ajánlom!

Letölthető GPS track itt.