Szenvedélyesen szeretjük a természetet, és ennek szellemében neveljük két gyermekünket és két kutyánkat. Kisebbik gyermekünk autista, ami számtalan újratervezést igényelt és igényel az életünkben.

Az autizmus nem választás kérdése – sem az érintettnek, sem a családjának. A helyzet adott, nincs más lehetőség, mint megbírkózni vele. Folyamatos, kőkemény munka minden résztvevőnek – millió kompromisszum, megszámlálhatatlan kudarc, de nem lehet feladni. A mindennapjaink nemcsak a fiunk, hanem saját magunk fejlesztéséről is szólnak, miközben nem szabad szem elől tévesztenünk azt a döntésünket, hogy boldogan éljünk az életünket minden nehezítő körülmény ellenére.

Anyaként jelenleg az elsődleges feladatom az élethelyzetünkből adódó speciális igények kiszolgálása. Ebben a helyzetben a túrázás, kempingezés, természetjárás segít feltölteni a lelkem, míg a horgolás az önkifejezés formája számomra, és egy kicsit a “függetlenségem” megtartását jelenti mindamellett, amit autista gyereket nevelő anyaként az élet tőlem megkíván. A családom (beleértve a kutyákat is) támogatása mellett a természet és a horgolás tart életben. Aggodalomra semmi ok, nagy harcos és profi újrakezdő vagyok. Erősebb vagyok, mint azt valaha gondoltam volna, és hál’ Istennek nem vesztettem el a humorérzékem.

Hosszú út vezetett odáig, hogy az életünknek ezt a részét a nyilvánosság elé tártuk, de hisszük, hogy segítünk vele – nemcsak magunknak, hanem a velünk egy cipőben járóknak, és mindazoknak, akik olvasnak minket és szeretnének tenni egy elfogadóbb és befogadóbb világért!