Szubjektív lista a kempingezés pozitívumairól azzal a nem titkolt szándékkal, hogy minél többek kedvét meghozzuk a sátrazáshoz!

Természetközeliség

Idáig azt hiszem mindenki azonnal eljut – minket is ez indított el a sátrazás irányába elsősorban. Egy kertkapcsolatos szálláshelynél azonban sokkal-sokkal többet kaptunk és kapunk a mai napig minden alkalommal!

Rugalmasság

Nincs hónapokkal, vagy akár fél évvel korábban szállásfoglalás, kötelező előre tervezés, és az ezekhez való alkalmazkodás. Van helyette rugalmasság és spontaneitás – akár előző nap is kitalálhatjuk, hogy másnap útra kelünk, vagy utazás közben módosíthatunk az útiterven az időjárás miatt, vagy csak azért, mert éppen úgy tartja kedvünk. 1-1 sátorhely mindig akad még a legnagyobb főszezonban, a legfelkapottabb vidékeken is – ez saját tapasztalat!

Én, aki szeretek mindent előre megtervezni, hihetetlenül élvezem ezt a fajta szabadságot, és kiélem a szervező énemet az előkészületekben, amik azért biztosítják, hogy ez a rugalmasság a komfortérzetünket ne érintse hátrányosan.

“Agyradír”, avagy teljes kikapcs

Amikor a napi program előtt/után azzal vagy elfoglalva, hogy hova “építsd fel a házad” éjszakára, és egy kis gázégőn megfőzd többedmagadnak az ebédet vagy vacsorát (aztán el is mosogass), akkor nem azon fogsz kattogni, hogy hány olvasatlan e-mailt hagytál a céges levelezésedben indulás előtt. Átrendeződnek a prioritások, és óhatatlanul leköti a gondolataidat az alapvető szükségletek kielégítése. Annyira más a környezet és a teendő lista, hogy mire eljutnál addig, hogy a munkán kattogj, addigra már rég szuszogsz a hálózsákba burkolózva.

Csapatmunka

Nem kérdés a munkamegosztás, mindenki kiveszi a részét a feladatokból: van, aki sátrat állít, míg a többiek összerakják a “konyhát”; van, aki főz, mások meg mosogatnak, és így tovább. Közös kalandok, közös élmények, amiket évekkel később is szívesen emlegetünk fel – szuperül összekovácsolja a családot! Összedolgozunk, alkalmazkodunk, toleránsak vagyunk és segítjük egymást – nincs öri-hari, mert sötétedés után ugyanarra a 8-10 négyzetméterre zsúfolódunk be mindannyian.

Különleges közösség

A kempingekben egy sajátos kis közösség forgolódik egy olyan szellemiséggel, ami bárcsak az egész világban uralkodna!

Ez egy olyan közeg, ahol ismeretlenül is rád mosolyognak, ha szembe jössz, kérés nélkül is segítenek, ha a mosogatásnál még egy kézre lenne szükséged, és eszébe sem jut senkinek hozzányúlni más cuccához – nyugodtan lehet nemhogy a sátorban, de a sátor mellett/előtt is hagyni a felszerelésed, az ugyanott fog várni, amikor nap végén visszatérsz.

Kutyabarát

Nálunk nem is kérdés, hogy a kutyák jönnek velünk, ha utazunk!

Saját kempinges tapasztalatunk külföldről származik, több országból is, de sehol sem volt kutyára vonatkozó korlátozás, amibe belefutottunk volna. Ahhoz, hogy biztosra menjünk, itt tájékozódtunk (nemcsak ezzel a témával kapcsolatban): camping.info.

Költséghatékonyság

Ha már megvan a szükséges felszerelésünk, akkor kimondottan költséghatékony módon lehet tervezni és szervezni az utazásokat, és sokkal több helyre van lehetőségünk egységnyi pénzből eljutni, vagy akár már kevesebből is utazni tudunk.

Sokan abban a hitben élnek, hogy ennek a legnagyobb ára, hogy a kempingek vizes blokkja a régi iskolai nyári táborokéhoz hasonlítható, pedig mi sem áll távolabb a valóságtól! Azaz biztosan van ilyen is, de ha körültekintően választunk, akkor kimondottan színvonalas és tiszta közös használatú helyiségekhez lesz szerencsénk, továbbra is alacsonyan tartva a kiadásainkat. Egy konkrét példa: idén Észak-Olaszország egyik legfelkapottabb kempingjében 33 EUR-t fizettünk 1 éjszakára, amiben minden benne volt: sátorhely autóval kettőnkre a két kutyával, elektromos árammal, korlátlan vízhasználattal (makulátlanul tiszta fürdő, WC, mosogató helyiség, mosókonyha).

Különleges kaland

Egy sátrazós utazás mindig különleges kaland, biztosan lesz olyan momentum, amit sosem felejtünk el – például amikor Apa megmenti a gyerekeket az esti mosogatásnál a lódarázstól, és ezzel kivívja magának a “szuperhős” státuszt mindörökre; vagy egy svéd kempingben egy belga sráccal való beszélgetés, aki arról mesél, hogy hogyan jutott el odáig egy szál kerékpárral; vagy az erdő közepén esőben a kocsiban aludni kutyákkal a hátsó ülésen; és még sorolhatnám. Remélem, hogy a lista szépen tovább gyarapszik, mert ezek az élmények örökre megmaradnak!

Akinek megjött a kedve a sátrazáshoz, és nem riad vissza attól, hogy az összkomfortból kicsit lejjebb adjon, azt csak bátorítani tudom, nem fogja megbánni ha tesz egy próbát – vigyázat, függőséget okoz!