Az első digitális generáció legtöbbször kifog az őket pozitív értelemben nevelni igyekvőkön – ide értve a szülőket és a pedagógusokat is. Míg utóbbiaknak a legjobb szándék mellett is nagyban meg van kötve a kezük (értem ezalatt, hogy a módszertanban lehet(ne) újítani, de a tananyag adott), addig az ősöknek azért jóval nagyobb játéktér adatott. Sok szélsőséget látni: van, aki minél tovább óvni igyekszik gyermekét az okostelefontól és tablettől, míg a másik véglet kontrollálatlanul hagyja a gyereket napi több órát a hálón lógni, és csak a Jóisten tudja, hogy mennyi irreleváns, vagy rosszabb esetben pszichés fejlettségének nem megfelelő információ ömlik a nyakába. Nyilvánvalóan egyik sem az igazi, de tény, hogy a kettő között a legnehezebb elnavigálni szülőnek és gyereknek egyaránt.

Lehet korlátozni az eszközhasználatot, de ezzel két probléma van: ha nincs megfelelő alternatíva, akkor maximum átmeneti megoldást jelent, valamint nem túl hiteles a dolog, ha közben a szülő éjjel-nappal a saját telefonját nyomkodja. Marad a legenergiaigényesebb verzió: megtanítani, hogy hogyan lehet okosan használni okos készülékeinket, és mindemellett kellően motiváló alternatívá(ka)t kínálni a szabadidő eltöltésére.

Ezt a kettőt kombinálja a geocaching!

A játék lényege, hogy egy valamilyen szempontból arra érdemesnek ítélt helyre (szép természeti látnivaló, különleges épület vagy városrész, stb.) egy jól lezárt doboz (“geoláda” vagy “láda”) elrejtésre kerül, majd a rejtekhely (“cache”) pontos koordinátái alapján a többi játékos megkeresheti azt – közben ellátogatva az elrejtő által másoknak is megmutatni kívánt helyre. Mi sokszor csak kincskeresésnek hívjuk, mert az adott koordinátákat felkeresve jön csak az igazi feladat: úgy kell megtalálni a gondosan eldugott ládát, hogy a többi járókelő ne vegye észre, és a rejtekhely titkos maradjon. Ha megvan a doboz, akkor újabb izgalom következik: sokszor apró meglepetés is lapul benne, amit el lehet vinni, ha hagyunk ott csere ajándékot. A ládában szerepel egy jelszó is, ezzel tudjuk igazolni a megtalálást. Miután mindent visszapakoltunk és újra lezártuk a ládát, szintén észrevétlenül, gondosan rejtsük vissza az eredeti helyére.

Az izgalmakkal teli közös program közben a gyerekek megtanulnak térképet olvasni (koordinátákat értelmezni) és az alapján tájékozódni, az adott helyről a neten érdekességeket olvasni – a rejtés helyétől függően természeti vagy történelmi információkkal gazdagodni, és nem utolsó sorban “észrevétlenül” órákat tölteni a szabad levegőn.

Geocaching köré lehet szervezni kirándulást, de városnézést is – mi például most hétvégén Óbudán csatangoltunk 3 órát, és mindannyian nagyon élveztük!

Aki nem ismeri még a játékot, azt csak bátorítani tudom, hogy tegyen egy próbát!