Ennek a témának a “szakirodalma” angol nyelven igencsak bőséges, de az amerikai nézetek mind gyereknevelés, mind étkezési szokások tekintetében sokszor köszönőviszonyban sincsenek a mi értékrendünkkel, úgyhogy itt most a saját tapasztalatainkat fogom megosztani veletek.

Válasszunk közeli helyszínt

A gyerekek többsége nem szereti a hosszú autóutakak – így vannak ezzel a mieink is. Sokat javult már a helyzet, de ehhez a fokozatos hozzászoktatás kellett. Tabletezés és/vagy telefonozás helyett nálunk az mp3 lejátszó játszik útközben: Emma zenét, Vince vegyesen zenét és hangoskönyvet (mese) hallgat.

Ügyeljünk a megfelelő ruházatra

Nem kell semmi extrára gondolni – indulásnak a gyerekeknek egy megbízható esőkabát, kényelmes cipő és ruha (amit nem sajnálunk!) bőven megteszi. Később, ahogy komolyodnak az útvonalak, érdemes a kisebbeknek is legalább egy rendes túracipőbe beruházni!

Készüljünk finom falatokkal és gonoskodjunk megfelelő mennyiségű folyadékról

Itt most nem chips-re vagy töltött kekszre gondolok! Oké, a családban többünket érintő laktózérzékenység eleve behatárolja a lehetőségeinket, de ettől függetlenül sem szokásunk a nassolás.

Ha kirándulni indulunk, akkor mindig nagyon fullosan megpakolt szendvicseket szoktam készíteni, aminek nagy sikere szokott lenni, és a menet közbeni piknik is külön műsorszám lehet. Ezen kívül viszünk magunkkal magvakat (a mandula például kimondottan laktató!), aszalt gyümölcsöt, hosszabbakra energia szeletet. Extraként a szőlőcukor megy “jutalomfalat”-számba a gyerekeknél – eleinte ebből is több fogyott a szükségesnél, de aztán szépen normalizálódott a helyzet. Ezt kizárólag hosszabb, nehezebb túrákra visszük “doppingnak”.

Innivalónak citromkarikát szoktam tenni a vizes kulacsokba.

Kövessük a fokozatosság elvét

Eleinte rövidebb, könnyebb útvonalakat válasszunk, és csak lépésről lépésre növeljük a távot és a szintkülönbséget. A hegymászás helyett könnyű erdei sétákkal kezdjünk, így meglesz a legkisebbeknek is a sikerélmény! Dícsérjük, bátorítsuk őket sokat!

Tartsunk pihenőket

Ne sajnáljuk az időt a pihenőkre, megállásokra sem, ha arra van igény – nem az a cél, hogy minél hamarabb célba érjünk!

Amikor jóval kisebbek voltak, akkor volt olyan, hogy több volt a megálló, mint amit haladtunk – legalábbis én így éreztem. Szerencsére ez viszonylag hamar beállt egy felnőttek számára is elfogadható ritmusra, de azért legyünk türelemmel az elején – a cél érdekében megéri!

Legyen változatosság az útvonalon

Nekünk felnőtteknek felüdítő az erdő csendje és nyugalma, de gyerekeink generációja jóval több ingerhez van szokva, úgyhogy a sokáig “eseménytelen” gyaloglásra hamar rá fognak unni. Szakítsuk meg a monotonitást valamivel: jó, ha van egy kilátó, vagy vár az útvonalon, esetleg egy játszótér. Mi szoktunk vinni egy plédet, hogy leüljünk: ilyenkor szabadon bóklászhatnak a közelben, de akár kártyázhatunk is.

Ausztriában a Hohe Wandon például van egy tanösvény kimondottan gyerekeknek: könnyű terepen vezet végig, és az útvonalon rövid szakaszonként egy-egy játék várja a gyerekeket: egy csúszda, egy hinta, egy ugróiskola – mindig csak egy valami, így sok időt nem is lehet eltölteni egy helyben, de fenntartja a gyerekek motivációját egész úton.

Elsősorban angolul, de elérhetőek ingyenesen letölthető természetvadász feladatlapok, amin a gyerekek be tudják jelölni, hogy miket látnak az adott útvonalon – pl. bogarak, virágok, termések. Tervezzük, hogy készítünk ebből egy sajátot – megosztom majd, ha sikerült megvalósítani!

Geocaching

Ezt külön kiemelném, mint motivációs eszközt, mert véleményem szerint zseniális kezdeményezés! Szerintem Vincét ezzel nyertük meg magunknak igazán!

A játék lényege, hogy különböző, valamilyen szempontból különleges helyszínen geoládák vannak elrejtve, amiket a játék weboldalán megadott koordináták alapján lehet megkeresni. A ládában található jelszóval lehet igazolni a megtalálás tényét, majd lehet bővíteni a fotótárat és az ismereteket saját tapasztalatokkal is az oldalon.

Többféle láda is játékban van – részleteket itt találtok -, Vincénél legnagyobb sláger az, amiben apró ajándékok vannak (pl. matricák, vagy Kinder tojásból származó figurák): ezeknél az a szabály, hogy megtalálás után választhatsz belőle, ha teszel a helyére cserébe valamit.

Vonjuk be a gyerekeket a navigációba

Engedjük, hogy nézzék a térképet, legyen feladatuk, hogy figyeljék a turista jelzéseket. Ezzel nemcsak lekötjük a figyelmüket, de megtanulnak rendesen térképet olvasni és tájékozódni az erdőben! Mobilos applikációnál pedig megtapasztalhatják, hogy hogyan állíthatják az okostelefont értelmes, hasznos cél szolgálatába!

Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes

Ezt egy kedves ismőrösöm mondta egyszer, és maxinálisan egyetértek vele! Természetesen azzal is tisztában vagyok, hogy ez nem ilyen egyszerű, és ha nem tudjuk biztosítani a kutya szükségleteit, akkor hozzunk felelős döntést, és inkább ne vállaljuk be!

Nálunk Bogi érkezése sok változást hozott az életünkbe – mindegyik kivétel nélkül pozitív! Kutyát nevelni nagy felelősség, de a gyerekek is kiveszik belőle a részüket! Bogi refluxszal küzd, folyamatosan gyógyszert szed – ezt például Emma adagolja neki, figyel az időzítésre és az étkezésére is. Kiveszik a részüket a sétáltatásból, ápolásból is (legutóbb például ketten együtt fürdették le) – persze mindezt felügyelet mellett. Bogi igényeit kiszolgálva észrevétlenül is többet mozgunk, többet vagyunk jó levegőn – napi szinten, nemcsak hétvégén! Mindez újabb lendületet adott a túrázásainknak is!

Ne adjátok fel!

Mindig elindulni a legnehezebb (gyerekekkel összekészülődni alapból is kihívás!), de a kezdeti nehézségek után el fogják kapni a fonalat! Ha figyeltek az igényeikre, és azokat szem előtt tartva tervezitek a kirándulásokat, akkor be fogja őket is szippantani ez a világ. A gyerekek alapból jók és nyitottak – ha olyan környezetet és ingereket biztosítunk nekik, amivel ezeknek teret adhatnak, akkor nyert ügye van mindenkinek: menet közben észrevétlenül tanulnak, és egy olyan egészséges és környezettudatos szemléletet sajátítanak el, amivel például szolgálhatnak kortársaiknak! …ez pedig azon túl, hogy jó nekik és nekünk, mind szükséges ahhoz, hogy a Föld az ő gyerekeik számára is élhető hely maradjon! Minden kis lépés számít – szó szerint és átvitt értelemben is! Irány a természet!